Márti&Co.

Július 21.

Az ominózus dátum.

Idén szarul jött ki. De nagyon. Ugyanis több baráti társaságunk lévén, örök dilemma, a hogyan hozzuk össze a különböző néprétegeket.. Eddig ez szülinapkor nem volt jelentős probléma, mert Sziliék soha nem jelentkeztek be, hogy jönnének köszönteni, egyszerűen csak elvitték Gabit iszogatni magukkal.
Na de idén, gondolom mert hogy mégiscsak kerek 40 lett, bejelentkeztek, hogy jönnek. Ők, meg a Didéék átjönnek és lesz bográcsban főzés meg fröccsözés.

Itt indult a dilemma. Hogy hát akkor mi lesz a 21-re tervezett kiscipós szülinappal. Mert ugye az örök tézis, hogy a váciakat meg a cipókat nem lehet összehozni, lévén, hogy a kiscipók utálják a Sziliéket. Na azért ez ennyira nem sarkos, a történet inkább abból indult ki (hogy igazságos legyek és ne túlozzak!), hogy Attika rühelli a Szilit. Már csak úgy spontán látványra meg minden. Az persze le van szarva, hogy Gabi viszont imádja és száz éve jóbarátja (de tényleg!! többször bizonyította, hogy bizony a bajban is az), annyira Attika nem bírt két évvel ezelőtt pl. intelligens lenni, hogy a Sasban tartott szülinapon (ahol először és utoljára együtt volt a két társaság), ne fikázza folyamatosan és jó hangosan őket, amihez persze Andris is csatlakozott (Attika hű csatlósaként..:). Egy szó, mint száz, nekünk (mint olyan házigazda-féléknek) ez persze erősen szarul esett és nagyon kínos volt, szóval ott megszületett az elhatározás, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.

Na de akkor mi legyen idén????? Szar ügy.. Az lett, hogy Sziliék jöttek, főztek, befröccsöztek, majd délután hatkor hazamentek.
Mi meg ott álltunk a "buliban" Gabival, Attilával, meg Misiékkel, meg Misiék barátaival.. :)

Röviden összefoglalva végül mégiscsak jó buli lett: hajnali négyig felváltva baszkodták be a pasik az embereket a medencébe, úgy viselkedtünk, mint a nyeretlen kétévesek, végül 9-en (!!) ültünk hajnalban ruhástul a vízben és teli torokból énekeltük az István a királyt, miközben Misike lengette a zászlót!!:) roppant vicces volt..

Remélem a hétvégén sikerül az András utcában végre a kiscipókkal is hasonló módon megünnepelni !

Egyik kereskedőnk jóvoltából kimentünk a koncertre.. Vettek nekünk jegyet.

Gabi nagyon boldog volt, mert ő eléggé szereti és nagy álma volt kijutni, amire most persze esélyünk se lett volna..

Én nem vagyok annyira oda értük, de tény, hogy rohadt jó koncert volt. Döbbenet volt, hogy ennyi idősen mit vágtak le a papák!
Annyit futottak össze-vissza, hogy én belehaltam volna.

És képesek voltak elhinni magukról, hogy csak 20 évesek..

Marha jó volt, na!

És le a kalappal Dzsegger Miki előtt, aki képes volt annyi mindent megtanulni és spontán alkalmazni magyarul, hogy nem is igaz. Minden szám között volt mondanivalója!

És hát a napot a Haxen Királyba fejeztük be, hogy tuti emlékezetes maradjon. De kár, hogy én vezettem! :)

Azért azt még el kell mondjam az MPS-sel kapcsolatban, hogy az összes férfi menjen oda, ahova én gondolom! Akkora sikerem volt az autóban, hogy olyan talán 20 évesen utoljára.. :)

A piros dögben mindenki kikezdett velem, a benzinkutasoktól kezdve a szórólap-osztogató fiúkig, mindenki!!
Az miért van, hogy a jó öreg 626-om szélvédőjére még soha nem rakott a kutas egy doboz Raffaellot, most meg... fogadd szeretettel, mondta mikor kijöttem a fizetés után és kacsintott egy nagyot! Van ilyen???? Mocskos pasik!! Miért????? Nem ugyanaz a jókiscsajszi vagyok a kurva autómban is???? a fene egye meg őket!!
A másik kútnál is olyan készségesek voltak, majd összetörték magukat.. hát szóval.. nem is mondok semmit!

ILYEN AUTÓT AKAROOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na nem olyan!!! :)

A héten azt a nagyszerű feladatot kaptam, hogy menjek el néhány kereskedőt meglátogatni az országban. Jól le kellett őket ellenőrizni, minden rendben van-e, milyen marketinget csinálnak, milyen a készletezésük meg minden földi jó..

Én kettőt választottam, de csak azért, mert mehettem M3 MPS-sel.. Elmentem Tatabányára, meg Balassagyarmatra.

A kereskedőkkel jót dumáltam, mindenhol marhára örültek nekem és meg is etettek, meg ilyesmi, de a csúcs az autó volt. Döbbenet érzés vezetni. Bitang erős és hihetetlenül gyorsul. Nem ismer az ember lehetetlent vele..

Előtte gondosan lecsekkoltam az utakat, hol szoktak paxolni, oszt mentem, mint állat.

Erre a Pesti úton a Tesco előtti lámpánál nem belém jött egy barom hátulról????? Hihetetlen volt, hogy az MPS-en semmi (de tényleg semmi) nem látszott azon kívül, hogy a rendszámtábla picit benyomódott, míg az ellenfélnek kilukadt a hűtője és csendben elfolyt a hűtővize... hívta az autómentőt..

Azért persze betojtam, hogy basszus, összetörték az mps-t, de szerencsére nem lett belőle semmi komoly. Persze rámpirítottak, hogy megint kiderült, mennyire nem vagyok életképes: azt kellett volna csinálnom, hogy rohadt gondterhelten állok a fickó előtt, hogy jajjjjajajjj most mi lesz, oszt elkérek tőle vagy 30 rongyot, hogy ennyibe biztos belekerül majd a rejtett hiba, ami a rendszám mögött figyel (persze se betétlapja nem volt, se semmi).. szóval tuti fizetett volna és akkor a bónuszbesorolása se sínyli meg, de hát én nem tudok ilyet. Sőt, megkérdeztem, hogy én tudok-e neki valamit segíteni, annyira megsajnáltam.. Olyan kis szerencsétlenül állt ott és olyan ijedt volt a kis szőke fejével és annyiszor bocsánatot kért, hogy tényleg megsajnáltam, na!

remélem már hiányoztam! :)

igen, azt hiszem, ez a nyári időszak nem kedvez a blogírásnak.. társaimon is látom, akik normális esetben szinte naprakész blogot vezetnek, hogy hát bizony elpunnyadtak kissé..

De most gyorsan megpróbálom összefoglalni a lemaradást, hátha valakit érdekel és esetleg naponta nézte, hogy mikor talál valami érdekes infót..

Az Alhana tábor szerintem marha jó volt. Persze én nem szervezői oldalról nézem a dolgot, nem keccsöltem az összehozásán már hónapok óta és fáradtam bele a stresszbe, hogy hol vannak a karszalagok a nyitás napján délben?? szóval mi lementünk már csütörtök este Gabival, Brigivel, meg jöttek Attiláék is Balázzsal és Attila unokaöccsével, Tomikával..
Tomika érdekes jelenség... 14 éves, éppen ballagott, természetesen nagyon rockker és nagyon felnőtt már, aki imád piálni, káromkodni és hihetetlenül lazának tűnni, mert az olyan "nagyfiús".. ezzel persze csupán mindenkinek full unszimpatikus lesz, aki nem érzi át a pszichológiáját a dolognak, illetve csak kap egy rakás tockost a családtagjaitól, akik nem tudják eldönteni, mi a fene történt Tomikával...minden csúnya szó vagy kérekénissört után jön egy lendületes tarkós..:)

Én sátoroztam. Gabi minden porcikájával tiltakozott ellene, soha nem is szeretett de most - 40 évesen (bocsi Gabi!!:) - már végképp nem akar sátorozni.

Szóval ő a faházat választotta. Bár első éjszaka még nem volt szállás, úgy hogy kénytelen volt az autóban merevre aludni magát, míg mi Brigivel jót szunyáltunk a tesco gazdaságos sátracskámban, ami kiválóan kiállta a próbát. Mindig sátorozni fogok ezentúl!! Nekem nagyon bejött. Persze én  felkészült voltam, volt matracom, meg sok hálózsákom meg párnám, szóval király helyem volt, na!

Minden este sikerült annyi alkoholt fogyasztanom, hogy tér és időérzékem is odalett, viszont hihetetlenül magasröptű, mélyfilozófikus beszélgetéseket tudtam ennek megfelelően folytatni hol Attilával, hol Balázzsal, hol számomra ismeretlen fiatalokkal, hol a Pádár Nórival, Dorcival, Carrievel (bátran mondhatom, hogy bárkivel.. kivéve Gabit.) Gabival továbbra sem tudtam bulizni, aminek persze egyik oka a sok éven át tartó megszokás, hogy ugye mi sose bulizunk igazán együtt, csak egymás mellett, másik jelentős oka volt, hogy hát ő bizony csapolt. A rockkocsmában. Hősiesen és nagy lelkesedéssel végezte ezt a munkáját, csak néhányszor csörtetett ki onnan kicsit koncertet hallgatni. Nála nagyobb hős csak Dorci volt, aki frissen műtött mandulával (bocsi, mandula nélkül) csapolt iszonyú hosszú időn át.. döbbenet! és ő még inni sem ihatott..).

Ágival bizony nagyon jót őrjöngtünk két koncerten is (amennyire emlékszem:), egyik az ironmajdnem volt, másik az alhana..

Marha jó volt a Kovbojok is meg az összes többi, na!

Ja, volt kis tűz is, de hát valami mindig kell. Tavaly a vizibicikli süllyedt el, idén tűz volt. Ennyi.

Amíg készült a bográcskaja szombaton, Attila és Tomi elvittek csónakázni. Nem volt túl jó: fröcskölésbe és harcba torkollott egy másik csónakkal. Aztán felrángattak a kilátó toronyra, úgy hogy olyan rohadt tériszonyom van, hogy sokszor a magassarkúban is szédülök.. tutira is vettem, hogy ki akarnak nyírni. Biztos voltam benne. Egy óvatlan pillanatban majd kilöknek. Túléltem valahogy.

Persze nem is Alhana tábor lett volna, ha gyerekeimből legalább egy nem betegszik le menetrendszerűen. Nem voltak velünk, pont azért, hogy felhőtlen legyen a szórakozás, de sajna Milán a nagyinál szombaton belázasodott, akkor már nem tudtunk hazamenni, mert ittunk mindketten, de vasárnap korán indultunk vissza.

Találkoztam viszont Schrott Petivel, akivel nagyon dumáltam (évek óta nem beszélgettünk..).

Lejött KC+ Heni kb. félórára (vagy csak nekem tűnt annyinak??). Nagyon hiányoztak az otthonmaradt cipók, tök jó lett volna ha Zsufóék és Tarbyék is ott vannak.. De hát nem lehet mindent eccere..:)

Hát asszem életem legpuccosabb helyére jutottam el.
15 éves Mazda-jubileum van, így aki 15 éve itt dolgozik (basssszus!!! csak 4-en vagyunk.. de legalább közülük én vagyok a legfiatalabb), azt elvitték a Wörthersee-hez egy 5*-os kastélyszállóba... Nem is részletezem, gyönyörű volt. Fantasztikus!! kár, hogy már szombaton haza is jöttünk..

És egyből Shara búcsú-bulijába csöppentünk, aki hétfőn utazott haza, előre láthatólag 4 évre. nagyon fog hiányozni!!!

De a buli jó volt, csak baromi fáradt voltam..

Klagenfurtban nem sikerült sokat aludni, kb. 4 órákat minden este..

Ezen a héten (júni 25-29.) éppen a Sziliéknél Vácon.. Az első nap első órájában okozott kb. 200.000 Ft kárt az etnikum-kerekekkel, amiket szünet nélkül vet.. Felrúgta a terasz bútorait, azzal leverte a gyönyörűen felújított ház vakolatát.. hááát, nem tudom, hogy nem küldték haza még aznap..

Sőt! Nagyon jó dolga volt! Vitték strandra, vásárolni, mindenfelé, igazi kemény váci bulikba is.. Jól érezte magát, leszámítva, hogy minden áldott este sírt elalvás előtt, annyira hiányoztam neki.. azért még picike...

Marhára utálom. De azért én nem tartottam mégsem olyan gáznak a bulit, mint Gabi. Ő kiakadt. Egyszerűen nem fogta, miért nincs hideg sör (sőt hamar már meleg sem:) és miért kell a kert egyik végéből a másikba állnunk beszélgetni.
Most azt mondja, egy ideig nem vágyik ilyen buliba.. szóval a Kőszirt u-ba, mert nem érezte magát felhőtlenül.

Való igaz, hogy Lacika kicsit túlaggódja az életét és ha már ennyire, akkor tuti nem tartanék bulit a helyében. Ez csak rossz szájízt hagy mindenkiben, persze bennük is. Nem hiszem, hogy sok emlékezetes pillanata volt számára a bulinak azon kívül, hogy rettegve leste a szomszéd reakcióit, meg ilyesmi.. Ez így nem jó. Inkább semmi se legyen.

Mondom én, akinek szerencsére most már jófej szomszédai vannak buli ügyben, viszont amikor gázosak voltak a szomszédok, akkor is inkább őket vertük volna meg, mint hogy a vendégeket fogjuk vissza..

Viszont a gyerekek tutira élvezték, mehettek pancsolni a medencébe és homokozni a homokozóba.

Auf jeden Falls: BOLDOG SZÜLINAPOT A BODOR-FAMILIÁNAK!!!!

végre ma velem ebédelt!

Igaz, hogy fél 12h-kor hívott, hogy együnk, mielőtt én 10 perccel fogyasztottam el reggeli gyanánt a műzlimet, de hát egy ilyen kérésnek nem tudtam ellenállni. És ráadásul rántott camambert volt..hmmm...

Attilájé..

Ugyanis az évzárós megpróbáltatásaim ezzel még nem értek véget.

Vége lett, mi meg elindultunk. Volna. Igaz, hogy Attila mondta, hogy mostanában gond van a váltóval, nem mindig veszi a sebességeket, de hát én nő vagyok, ezek a problémák számomra egy ilyen elbeszélésből nem tudnak manifesztálódni, ezért gondtalanul beültem a 30 éves Scsodába, ami középen egy partfisnyéllel van kitámasztva a tető bezuhanása ellen, majd miután Rubina is bepréselte magát hátra valahogy, indítottam, rükibe tettem és kigurultam vele az út közepére.
Hiba volt. Ugyanis rüki igen, egyes nem. De kettes és semmi más sem. Majd már rüki sem. Az iskola összes tanulója közben pont ebben a percben indult haza a szüleivel, így az úton, ahol álltam, kb. 20 autós nézett velem farkasszemet, hogy mit csinálok az út közepén a romommal..

Iszonyú érzés volt. Már láttam, ahogy kiszednek onnan és megvernek. Majd megerőszakolnak, aztán a lányomat is és véres testemet a kocsira dobva beleborítanak az árokba.

Szerencsére még mindez előtt ott termett Sipiczky Laci -volt szomszédunk, aki kihúzott a bajból. Ő valahogy - hosszas próbálkozás után!!! - félre tudott állni a járdához, így a forgalom husss, elillant, ott maradtam próbálkozni.
Míg Laci ott szurkolt mellettem, addig esélytelenül igyekeztem sebességbe rakni a romot, de ahogy rávettem, hogy menjen már el onnan végre és ne nézzen má, egyből bevette.. és a koronafürtig meg sem állt. Na persze még a hévátjárónál sem mertem sebességből kivenni többé, úgy hogy görcsöt kapott a lábam a kuplungon, de legalább átjutottunk a héven.. (már azt is láttam magam előtt, ahogy este a hiradóban néznek, amint a hév orrára paszírozott 30 éves skodába szorulva integetek a rokonoknak)

Ezután természetesen a Jazz Caffeban kötöttünk ki. Levezetésképpen.